A MOKÁNYOS 10 ÉVEDraskóczy LídiaGönczöl Tamás Horváth Gyula Németh László Széles László A Mokányos együttes 1997-ben alakult, történetünk azonban korábban kezdődött. Tóth Arnold barátommal mindketten a regöscserkészetben találtunk rá a hagyományos kultúrára. 1995-ben kezdtünk együtt furulyázni. Kevés alapismerettel, főleg táncházas felvételek alapján próbáltunk moldvai és gyimesi dallamokat tanulni. Balázs Tibor, Csippán Tamás, Mali Kata, Szabó Kati és Barsi Csaba voltak társaink a kezdeteknél. Cserkész programokon és táborokban muzsikáltunk táncházakat. Szigetszentmiklós, Miskolc és Ópusztaszer meghatározó helyszínek voltak ebben az időben. A Tatros, a Zurgó és az Egyszólam együttes példáját követve szerettük volna egyre hitelesebben megszólaltatni a moldvai és gyimesi zenét. Budapesti egyetemistaként az Óbudai Népzenei Iskolában Juhász Zoltán tanítványai lettünk. Akkoriban oda járt Benkő András kobzos, és Széles László is itt tanult gardonozni és dobolni Havasréti Páltól. Így négyen együtt 1997 májusában tartottuk első táncházunkat egy főiskolai klubban. Az alakuló zenekarnak a moldvai mokányos gyedoj táncnév nyomán a Mokányos együttes nevet adtuk. A mokányok vándorló életmódú román hegyi pásztorok voltak, akik Moldvában jó furulyások, dudások és remek táncosok hírében álltak. Az alakulás után rövidesen csatlakozott hozzánk Szabó Ágnes énekes és Draskóczy Lídia a Zurgó együttes alapító hegedűse, Széles Laci akkori párja, ma felesége. Benkő Andrissal különváltak útjaink, ő akkor a Csürrentő, majd máig a Sültü zenekar tagja lett. Szerencsénkre Horváth Gyula a Tatros együttes alapító tagja szívesen vállalta a muzsikálásokat velünk. Hamarosan megismertük Gyula sokoldalúságát, melyet ez a lemez is tükröz. A hattagú Mokányos (Draskóczy Lídia, Horváth Gyula, Németh László, Szabó Ágnes, Széles László és Tóth Arnold) a következő években számos rendezvényen, bálon és táborban játszott szerte az országban. A regöscserkészek továbbra is sokat hívtak minket muzsikálni. 1998 nyarán a zenekarból négyen (Arnold, Lídia és a két Laci) közös gyűjtőúton jártunk Gyimesben és Moldvában. Ezen az őszön a bonyhádi Országos Népzenei Találkozón kiemelt nívódíjat kaptunk. Az ekkor, saját somoskai gyűjtésünk alapján készült összeállításunkat azóta is szívesen muzsikáljuk, és ezen a lemezen is hallható. (28–29.) Az 1998-99-es évadban a Zurgó együttessel felváltva tartottunk rendszeres táncházat a Fővárosi Művelődési Házban Berkes Kata és Kosz János tánctanárok vezetésével. 1999 nyarán részt vettünk Litvániában egy nagy hagyományú folklórfesztiválon. Az ezredforduló táján zenekarunk élete is fordulóponthoz ért. Arnold befejezte a néprajz szakot, megházasodott és Miskolcra költözött, így azóta nálunk csak ritka vendég. Otthon megalapította az Esztenás együttest, melynek máig vezetője. Lidi és Laci is családot alapítottak. Az együttes mindannyiunk életében kicsit háttérbe szorult. Széles Lacika keresztelője után új lendületet vett a Mokányos iránti lelkesedésünk. 2001 őszétől hetente egész napos próbákat tartottunk egy éven át. Sokat hallgattuk az eredeti felvételeket, elemezgettük a dallamokat, ritmusokat és hangsúlyokat. Ekkor született a lemez utolsó számaként hallható kezes összeállításunk. Szabó Ági ebben a munkában már nem maradt velünk, a Villő énekegyüttesben folytatta népdalénekesi pályáját. 2002 őszén demófelvételt készítettünk a Széles család rákoscsabai pincéjében Nagy Máté hangmérnök segítségével. A felvétel befejezése utáni napon született Széles Borika. Az ekkor felvett anyaggal később sikeresen pályáztunk a 2004. évi „Új élő népzene” lemezre. A Rákoscsabai Közösségi Ház felkérésére 2003 januárjától rendszeres gyermek és felnőtt táncházat indítottunk, amely hála a hűséges közönségnek, öt éve töretlen lelkesedéssel működik. A táncházvezetői, tánctanítói feladatra Berkes Katát és Gönczöl Tamást hívtuk meg. Tamás azóta is házigazdája táncházunknak és énekesként is tagja lett az együttesnek. A „Csigaház” dolgozói gondoskodnak róla, hogy kiváló légkörben muzsikálhassunk kéthetente vasárnap Rákoscsabán. A táncház mellett alkalomszerűen az ország minden táján zenéltünk az elmúlt években. Vannak olyan helyek, mint például Tuzsér, Kölked és Szigetszentmiklós ahova évről-évre meghívást kapunk. A jelenleg már három gyermekes Széles család néhány éve a Nógrád megyei Terénybe költözött, így a zenekar többi tagjának életében is egyre fontosabbá vált ez a kis falu. Sokszor muzsikálunk itt családias légkörben és nagyobb rendezvényeken egyaránt. 2007 augusztusában népzenei és néptánc tábort rendeztünk Terényben, melyen főleg táncházunk rendszeres látogatói vettek részt. A táborban minden este volt táncház, napközben pedig táncot, hangszerjátékot és kézművességeket lehetett tanulni. Természetesen a Mokányos tábort a továbbiakban is szeretnénk megrendezni. A Mokányos együttes minden tagja évek óta tanulmányozza az eredeti népzenét és a mai napig törekszünk egyre jobban elsajátítani az idős hagyományőrző falusi zenészek játékmódját. Ennek érdekében sokszor jártunk Gyimesben és Moldvában, ahol jelentős mennyiségű hang és videofelvételt készítettünk a zenéről és a táncról. Gyula a 80-as 90-es évek fordulóján, Lidi és Laci pedig a 90-es évek közepén járt gyűjteni. Olyan muzsikusokat hallhattak, olyan alkalmakon vehettek részt, és olyan személyes találkozásokat éltek meg, amelyek meghatározó élményt jelentettek, és személyesen megalapozott ismereteket adtak. 2003 ősze óta magam is intenzív gyűjtőmunkába kezdtem Moldvában. Azóta sikerült eddig még ismeretlen zenészekkel is felvételeket készíteni. 2005 májusában Gyula, 2006 nyarán pedig Tamás és Laci is útitársaim voltak. Sok közös élménnyel gazdagodtunk, s így a Mokányos együttes is. Felvételeink a Hagyományok Háza archívumában mindenki számára hozzáférhetőek. Az utóbbi években Bálint Illés furulyás és Antim Ioan kobzos felfedezése volt a legnagyobb hatással az együttesre. Bálint Illés sok dallama hallható a lemezen, Antim Ioan játékának megfigyelése pedig elvezette Gyulát a régi kobzos felvételek megfejtéséhez, az eredeti moldvai koboztechnika hagyományának felelevenítéséhez. Köszönet ezért nekik, mestereinknek! A Mokányos együttes a táncházi zenélést helyezi a középpontba, de koncerteken sok más énekes és hangszeres dallamot is szívesen játszunk. Szeretnénk a népzenét eredeti formájában és saját törvényszerűségeinek megfelelően előadni úgy, hogy zenénkkel minél több olyan embert megszólítsunk, aki még nem ismeri ezt a zenei világot. Hiszünk benne, hogy a gyimesi és moldvai zene és tánc képes kikapcsolódást, lelki feltöltődést és örömet nyújtani fogyasztói szemléletű világunk hajszolt embere számára. Kiemelt jelentőségű számunkra az együttes tagjai közötti barátság és hogy a táncházunkba járókkal együtt éljük meg a népzene és néptánc szeretetét. A Hagyományok Háza 2006. évi lemezpályázatára benyújtott anyagunkkal 50 óra stúdióidőt nyertünk. Az ekkor készült lemezünk „Mikor megyek hazafelé…” címmel 2008. tavaszán jelent meg. A lemez anyagát koncert keretében bemutattuk a Csángó Bálon és a Táncháztalálkozón. A 10 éves Mokányos együttes nevében:
Németh László |