GYIMESA gyimesi völgy Erdélyben, a régi Csík szék legkeletibb csücskében található. A Csíkszeredából Kománfalvába vezető vasút és autóút Szépvíz község után kapaszkodik fel a Gyimesi hágóra, majd a Kárpátok keleti oldalán a Tatros patak völgyében ereszkedik Moldva felé. A Tatros és mellékvizei mentére települtek a gyimesi települések le egészen Palánkáig, a történelmi Magyarország határáig. Gyimes ma három községből áll, amelyek közül Gyimesfelsőlok és Gyimesközéplok a mai Hargita megyéhez tartozik, a legkeletebbit, Gyimesbükköt pedig a második világháború után Bákó megyéhez csatolták. A Tatrosba folyó patakok völgyeibe messze felnyúlva sok kistelepülés csatlakozik a három községhez. A mellékvizek települései közül a legnagyobb Hidegségpataka, amely ma Gyimesközéplokhoz tartozik, de a magyar közigazgatás idején önálló volt. Körülbelül háromszáz éve kezdett benépesülni ez a völgy, leginkább a Csíki-medence felől érkező római katolikus vallású székely telepesekkel, akiket később a csíkiak gúnyosan csángóknak neveztek. A gyimesi emberek a havasok természeti adottságaink megfelelően főleg fakitermeléssel és évszaktól függően legeltető-istállózó állattartással foglalkoztak. Házaikat fából építették, életük a természethez való alkalmazkodás és az önellátás kemény munkájával telt. A gyimesi férfi népviselete fehér, testhez simuló gatyából és széles bőrszíjjal átfogott hosszú fehér ingből áll. A nők hímzéssel és csipkével díszített inget és keményre sodort gyapjúfonálból szőtt, színes szélű sötét lepelszoknyát hordanak, amit karincának neveznek. Ezt a keskeny szalagszerű bernyóccal kötik meg. Hidegebb időben a gyimesiek színesen hímzett ujj nélküli irhabundát hordanak. Gyimes az erdélyi népzenei dialektus egyik legrégiesebb tájegysége, sok régi stílusú keservessel és táncdallammal. Táncrendjükben a páros táncok lassú és gyors részből álló ciklusai vannak a fő helyen. Ezek egy lakodalom, vagy bál során többször is sorra kerülnek. Ilyen a lassú és sebes magyaros valamint a kettős jártatója és sirülője. Ezeket háttérbe szorítva fokozatosan vált mára uralkodóvá a lassú és sebes csárdás. Férfitáncaikat, a féloláhost és a verbunkot külön rendelésre húzták a zenészek. A táncrendet kiegészítő polgári eredetű apró táncok, a balkáni rokonságú héjszák és a kerekes egy mulatság során általában csak egyszer kerültek sorra. Hangszereik közül legjellegzetesebb az ütőgardon, mely egy darab fából teknőszerűen kivájt testű, csellóhoz hasonló alakú húros ütőhangszer. A négy húr egy síkban van és azonos hangolású, a jobb kézben tartott verővel megütve, a szélső húr pedig a bal kézzel csípve szólaltatható meg. A gardon valaha Erdély-szerte elterjedt volt, de a 20. században már csak Gyergyóban, Csíkban és Gyimesben használták a magyarok a hegedű, ritkábban a furulya kíséretére. |